Alapelveink
MŰKÖDÉSI MÓDSZERTAN
Programjainkat az alábbi alapelvekre és működési rendre építjük. Talán első olvasatra egyszerűnek hangzanak, hiszen a felnőtt életünkből jól ismerhetjük már őket. A kihívást az jelenti, hogy a gyermekeinkkel nem tudunk (még) felnőtt módon kommunikálni. A programjainkkal az a célunk, hogy ezeket működési elveket minél szélesebb körben megismertessük és begyakoroltassuk azokkal a szülőkkel, akik hisznek a gyerek centrikus működésben. Ők azok, akik az együtt töltött időt sokkal fontosabbnak tartják a megvásárolható tárgyaknál.
MIT és HOGYAN
Élvezd a gyermeked,
amikor hisztis és nehéz vele, akkor is!
Ha ezeket az alapelveket betartod, gyakorlod és legtöbbször alkalmazod, kapcsolatod gyermekeddel stabil bizalommá fog nőni, harc és küzdelem helyett.
MIT?
ÉRTSD MEG!
Tudtad, hogy a gyerek "dolga" az, hogy folyamatosan feszegesse a határait és persze ezzel a te idegeidet is? Hogy miért? Mert a gyerekek ÍGY TANULNAK. Ez az Ő tanulási folyamatuk. És mivel szeretnek tanulni ezért nap, mint nap ezt teszik. Próbálgatják a határaikat. A te dolgod "csak" annyi, hogy ezt okosan és jól kezeld.
Könnyebb megérteni babánk/gyermekeink viselkedését ha tisztában vagyunk egy pár baba/gyermek "dologgal"
ÉRZELEM VEZÉRLÉSŰEK
A gyermekek / babák ÉRZELEM VEZÉRLÉSŰEK, és egy jó hosszú ideig ílyenek is maradnak. Sőt legyünk őszinték, a felnőtt korra is jut még belőle :-). Mit is jelent ez? Döntéseiket, vágyaikat, ellenérzésüket és lényegében egész napjukat mind-mind érzelmi alapon élik meg, fejezik ki és közlik is velünk.
NINCS IDŐÉRZÉKÜK
A babáknak / gyermekeknek jó sokáig (6 éves korig egyáltalán) NINCS IDŐÉRZÉKE. Hiába is kérjük tőlük azt, hogy 5 perc múlva tegyen meg valamit, ez neki így nem jelent túl sokat. Ha ellenben azt kérjük tőle, hogy miután letette a ceruzát, pakolja el a játékát, ezt már egész kicsi korától képes megérteni és megtenni.
FLOW-BAN ÉS A MOST-BAN VANNAK
A babák/gyermekek MINDIG FLOW-ban, és a jelenben, a MOST-ban vannak. Elmélyülve, szinte beszippantva, elragadtatva játszanak, alkotnak, teremtenek és élményt szereznek. Teszik ezt a saját tanulási folyamatukon keresztül. Ennek már ismerjük, és nap, mint nap tapasztaljuk is a ránk nézve "szokatlan" következményeit. Mint pl. nem tudják azonnal abba hagyni a tevékenységet amit folytatnak, tehát a "most" és "azonnal" kifejezéseknél, veszteséget élnek meg. Vagy például a távolról kiadott utasítások/kérések nem igazán jutnak el hozzájuk. Ezért sincs értelme a szoba másik sarkából átkiabálni és kérni tőlük, hogy ne üssék már azzal a dobverővel olyan hévvel a falat. Sokkal célravezetőbb és gyereknek is jöbb, ha odamegyünk, leguggolunk hozzájuk, a vállukra tesszük a kezünket és úgy kezdünk el velük beszélni.
ÉREZZ VELE EGYÜTT!
Amikor örül, amikor szomorú, amikor dühös, amikor haragszik, amikor durcás, amikor nem áll szóba veled, akkor nem az a fontos, hogy te mit gondolsz, igaza van, vagy sem, jogos-e, amit csinál vagy nem.
Az érzései valódiak, Ő TÉNYLEG ÚGY ÉRZI MAGÁT!
Először ahhoz kapcsolódj, hagyjad, hogy azt érezze, ne mondd neki, hogy "nem olyan nagy baj, majd lesz másik, jobb, szebb, gyorsabb, majd legközelebb másként lesz, stb.", Ő most van elkeseredve, Ő most örül.
Először ahhoz az érzéshez kapcsolódj, utána, amikor már közös hullámhosszon vagytok, akkor lehet segíteni megoldást keresni. NEM megmondani, hogy mit kellett volna, lehetett volna tenn, gondolni, hanem tőle megkérdezni, mit tenne legközelebb másként.
Természetesen 2(4) éves kor alatt nagyon sokat segít az együttérzés is, a megoldás keresés későbbi korra marad.
FOGADD EL!
Neki még nincsenek mindenre megoldásai, most kezdi el megkeresni, kidolgozni, akkor is ha 3 éves és akkor is, ha 16. Mindegyik korban új kihívások elé néz, új nehézségekkel találja magát szembe.
Amit csinált, azt lehet, hogy csak te nem találod jó megoldásnak, de ő IGEN! Tartsd tiszteletben, de elmondhatod a véleményed. Mondd el akkor is, ha egyetértesz vele, de lehetőleg ne minősíts, hogy ez jó volt, vagy rosz, csak azt mondd el, hogy neked tetszik, vagy nem.
HOGYAN?
ÖNÁLLÓSÁG, EGYEZSÉG
Amennyire lehet, hagyjuk meg a gyereknek az önállóságot, minden korban. Legyünk ott, ha segíteni kell, de akkor segítsünk, ha kéri.
Minden, amit megcsináluk a gyerekünk helyett, az az ő kompetenciáit csökkenti, a fejlődését lassítja, gátolja a megfelelő önbizalom és pozitív önértékelés kialakulását.
Persze, sokszor van, hogy nem tudjuk, merjük hagyni a gyereket önállóan megcsinálni valamit, ilyenkor jó, ha közösen létrehozunk egyezségeket. Az egyezség nem az, hogy mi kijelentjük, "akkor ezt megbeszéltük, akkor ez most már így lesz". Az egyezség abból induljon ki, hogy nincs elég idő, vagy egyéb feltételek nem állnak jól rendelkezésre, de először a gyerektől kérjünk javaslatot, hogy ő ezt hogyan oldaná meg, velünk közösen. Ez is az ő döntését, felelősség vállalását erősíti, fejleszti.
HATÁROK, SZABÁLYOK
Szülőnek, gyereknek egyaránt fárasztó, kimerítő, ha állandóan figyeljük a gyereket és folyamatosan alakítgatjuk, hogy mit tehet és mit nem. Ez a gyereket is bizonytalanná teszi, nemegyszer követelőzővé, erőszakossá, mert "megtanulja", hogy mindig meg kell küzdeni a lehetőségekért, Előfordulhat azonban az is, hogy a gyerek visszahúzódóvá válik, nem kezdeményez, csak azt várja, hogy neki mit lehet és mit nem.
A gyerek akkor "működik" jól, ha számára is ismertek a játékszabályok, mikor, hol és hogyan, mit lehet és kijelölték a szülők a határokat, hogy meddig lehet elmenni.
A gyerek természetesen folyamatosan feszegetni fogja a határokat, amiket időszakonként újra lehet értelmezni, de semmiképpen sem állandóan változtatgatni, mert ez folyamatosan konfliktusokat, ütközéseket fog hozni a gyerek-szülő kapcsolatban.